2010. november 16., kedd
2010. január 4., hétfő
2009. december 4., péntek
A papi szolgálat a mai társadalomban.
Főtisztelendő Márfi Gyula veszprémi érsek előadást tart Ajkán 2009. december 12-én 16 órakor a Városi művelődési központban. Az előadás plakátját alább közöljük.
2009. szeptember 17., csütörtök
2009. augusztus 11., kedd
Karolj fel egy papot!
Karolj fel egy papot!
2009. augusztus 11., kedd 11:50
A Pápai Missziós Művek Karolj fel egy papot! címmel mozgalmat indított a Papság évében, melyet Vianney Szent János, az arsi plébános halálának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg XVI. Benedek pápa. A kezdeményezés célja, hogy a hívek mindennapi imával kísérjék lelkipásztoraikat és a szerzeteseket hivatásuk megélésében.
Egyének és csoportok ajánlhatják fel imádságaikat egy vagy több papért az egyházi hierarchia bármely fokán, szerzetesekért, lelki vezetőkért, hogy így támogassák őket Isten országáért végzett szolgálatukban.
II. János Pál pápa Redemptoris missio kezdetű enciklikájában ezt írja: „Az Egyház természeténél fogva missziós jellegű”. Ezért mindannyian – hívek és papok – utunkon egymás kezét fogva kell járjuk, küldetésünket egymást segítve kell folytatnunk. Ennek a közös célnak a megvalósításában laikusok, hívek, megkereszteltek és keresők, mindnyájan részt tudunk venni – fogalmaz a „lelki kampányt” kezdeményező P. Madassery Sebestyén SVD, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. – Aki imádkozik egy papért vagy szerzetesért, saját lelki fejlődését is szolgálja, és nem marad el jutalma. Isten különleges módon megfizet minden jóakaratú hívőnek, aki ebben a lelki kampányban részt vesz.
A hazai missziós központban várják a híradásokat az imacsoportok megalakulásáról és vállalásaikról a pmmmisszio[kukac]gmail.com címen.
Forrás: www.katolikus.hu
2009. július 30., csütörtök
Tanulságos történet
Heti lélekemelő Laudetur.hu
Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek.Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned. Akartam, hogy legyél és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz, nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bőneid miatt. Én a bőneidet utálom, és a bőneidtől csak általam szabadulhatsz
meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz előttem. Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog légy! Mert én örülök neked, és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél. Én azt akarom, hogy észre vedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek megtanuljanak kacagni tőled, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy az enyém lehess, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy kifosszanak, hogy semmid se legyen, hanem, hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárjalak, s hogy szeretetem a tied legyen. Jól tudom életed tele van gondokkal, nehézségekkel.
NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM!
Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz,
meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg a hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem. Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Nélkülem semmi vagy, nincs életed, nincsenek lehetőségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetősége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tőlem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatod
füleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz
rólam. De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél:
a legelső szél elsodorja. Mint az olaj nélküli mécses: hiába akar
lobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest, és a megtört nádszálat sem töröm össze: én semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek. És ha néha vádolsz, gyűlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy, de én a kudarcaidban is szeretlek. Olyan könnyen megfeledkezel
rólam: a barátok, a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idő, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat. Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem,
ne szégyelld, hogy veled vagyok! Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt: miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és az „áldozat”, a kereszt… Nem baj, ne törd a fejedet rajta túlságosan… ne akarj mindent egyszerre megérteni! Ha tudsz szeretni, láthatod: a szeretet áldozatot követel, önfeláldozást!
Én téged végtelenül SZERETLEK.
Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek.Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned. Akartam, hogy legyél és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz, nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bőneid miatt. Én a bőneidet utálom, és a bőneidtől csak általam szabadulhatsz
meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz előttem. Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog légy! Mert én örülök neked, és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél. Én azt akarom, hogy észre vedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek megtanuljanak kacagni tőled, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy az enyém lehess, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy kifosszanak, hogy semmid se legyen, hanem, hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárjalak, s hogy szeretetem a tied legyen. Jól tudom életed tele van gondokkal, nehézségekkel.
NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM!
Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz,
meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg a hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem. Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Nélkülem semmi vagy, nincs életed, nincsenek lehetőségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetősége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tőlem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatod
füleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz
rólam. De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél:
a legelső szél elsodorja. Mint az olaj nélküli mécses: hiába akar
lobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest, és a megtört nádszálat sem töröm össze: én semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek. És ha néha vádolsz, gyűlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy, de én a kudarcaidban is szeretlek. Olyan könnyen megfeledkezel
rólam: a barátok, a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idő, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat. Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem,
ne szégyelld, hogy veled vagyok! Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt: miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és az „áldozat”, a kereszt… Nem baj, ne törd a fejedet rajta túlságosan… ne akarj mindent egyszerre megérteni! Ha tudsz szeretni, láthatod: a szeretet áldozatot követel, önfeláldozást!
Én téged végtelenül SZERETLEK.
(Jézus Krisztus)
2009. június 28., vasárnap
Bszámoló a csíksomlyói zarándoklatról!
Ajkáról 16 fővel kerekedtünk fel május 28-án, hogy 6 napot töltsünk Erdélyben. Töltekeztünk lelkileg a csíksomlyói Babba Mária tiszteletére megtartott búcsún, útba ejtettük a Bőjte Csaba által épített szovátai gyermekotthont, ahol szép összegű adományt hagyott hátra csoportunk. Felkerestük nemzeti gyökereink emlékhelyeit: Érmindszenten Ady szülői házát, Marosvécsen Wass Albert, Farkaslakán Tamási Áron sírját, a segesvári csata színhelyét, megcsodáltuk a trianoni döntéssel elrabolt természeti szépségeinket Parajdon, Tordán, Torockón, Szovátán, a Szamos, a Maros, az Olt, az Aranyos és a Küküllő mentén. Szívünkbe zártuk az erdélyi emberek, vendéglátóink szeretetét, őszinte magyarságát Széken, Csíkszentimrén és Tordatúron. Tovább szövögettük az eltéphetetlen lelki szálakat a határon túli magyar testvéreinkkel. Lelkes, jó hangulatú csapatunk élményekkel gazdagon tért haza. Álljon itt néhány képen megörökített emlék.
Sebő Ferncné Magdolna
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)